10. rész. A békülés és indulás.
Oda mentünk az ajtóhoz és megmondtuk nekik hogy:
-Csak akkor engedünk ki ha kibékültetek és itt maradsz!
-De az nem fog megtörténni!!!!
-Dehogy nem!!! :)
Ott hagytuk őket és nem hallatszott semmi. De egyszer csak valami zuhogás hallatszott, felrohantunk hogy megnézzük és James és Andi a földön feküdtek és csókolóztak.
-Na mégis kibékültetek ??? -Kérdeztem mosolyogva -
-Ömm... úgy látszik ! - nyújtotta a nyelvét Andi -
-Na jó hagyunk titeket ! ja és pakoljatok!
-Miért is??
-Hát mert 2 nap és indulunk a menedzseretek házába!!
Uhhh... tényleg... ok!
Majd kimentünk Dzsina és Elizabet lementek a fiúkhoz. Én pedig bementem a szobába Carlos - hoz és megcsókoltam.
-Ezt miért kaptam???? - kérdeztem -
-Hát csak mert!! - nyújtottam a nyelvem -
-Ezt megmondtad! - majd megcsókolt -
-Na jó én pakolok!!!
-Oké.
Másnap mindenki rohangált szobáról szobára cuccokért én és Carlos már tegnap bepakoltunk . Este már mindenki kész volt. Ezért lefeküdtünk aludni. Reggel arra ébredtem hogy Dzsina beront a szobába és ugrál az ágyamon azt ordítozva hogy:
-Ébredj, ébredj..
-Mivaan??
-Indulunk 15 perc!!
-Mi hova ???
-A tengerpartraa.
-Jaa ... tényleg.. MI ???
-Igen! :)
-És miért nem szóltál előbb ???
-Hát mert ..... nem tudoom! KÉSZŰLJ!!
-Jójó!!
Ezt a ruhát válaztottam:
Beszálltunk az autóba és elindultunk a repülő térre. Megláttuk a magán repülőt majdnem elájjultunk. Felszálltunk a géppel...